Kigyó(gyulsz)

Kigyógyulsz…..

Kígyó ----évezredek óta a gyógyulás szimbóluma

Kigyo-GYulsz –megujjulsz

A kígyó a gyógyulás szimbólumaként jelentkezik. A kígyó a kundalini energia. Ami végighalad. A gyökércsakrától a korona csakráig.

Amikor ez a kundalini energia. Megjelenik, vagyis a kígyó elkezd kúszni fölfelé. A gyökér csakráktól a korona csakráig S akkor végbe megy bennünk egy változás egy fejlődés. Ami automatikusan egy gyógyulást hoz. Egy kis gyógyulást, egy felismerést, egy felébredést hoz ez az energia. Mivel az élet energiája. Nagyon erős és nagyon komoly változásokat tud hozni az ember életében, amikor ez az ősi energia a létezés energiája felébred bennünk. Amikor nekem erre tapasztalásom volt , nagyon érdekes érzés volt .Nagyon spontán történt autóvezetés közben. Nyilván megelőzte sok sok fejlődés, elengedés, felismerés, tanulás. Mire ez megtörtént, így spontán. De lehet, hogy azt most nem is osztom meg veletek, hogy ez milyen formában történt. Lényeg a lényeg, hogy megtörtént ennek az erő energiának a tapasztalása. És sokszor szoktam a szavakkal így eljátszani hogy 1 -1 szó mit rejt magában, milyen szimbólumokat és most erre jutottam és nagyjából a kigyógyulás szó volt az apropója ennek az egésznek. A honlaphoz írtam egy bejegyzést és játszottam a szavakkal. És így született most meg ez a blogbejegyzés. Ha gyógyulsz egy betegségből vagy kigyógyulsz a betegségből és megfejlődöd amiért az bejött az életedbe vagy kigyógyulsz a testedből. A döntés a te kezedben van. Te döntöd el. Mindig mi döntjük el? Hogy az adott élethelyzetet bármilyen nehéznek is tűnik. Meglépjük meg fejlődjünk, tanuljunk belőle.

Vagy elbukunk? A reménykedés gondolatával. Szóval amikor nem tudásról, és itt nem az elméleti tudásról beszélek, hanem , arról a mély meggyőződésről, amit tudok másnak nevezni. Nevezzük így …tudomásnak hívunk.

Ha nincs ez a mély meggyőződés bármivel kapcsolatban akkor ott elbukunk nevezzük így. De igazából nincsen elbukás, mert mindig van egy következő út egy következő lehetőség a végtelenben. Soha nincs vége. Mindig van egy pont, ahonnan újra tudod kezdeni. Akár ebben a testben akár egy másikban. A létezés végtelen és időtlen.

Ez így van bármilyen élethelyzettel ki miből akar tanulni tapasztalni.

A tapasztalni szó ismét egy szó boncolást indít el…

Tapaszt(alás)

Ha megragadod a tapasztalatot , a figyelmed beragad egy élet helyzetben , akkor az tapaszt aláás. Elmerülsz benne ,tapaszt , beragaszt egy élet helyzetbe.

Ezért fontos , hogy ismerjük saját magunkat működésünket, nyomógombjainkat. mert , ha ismered őket akkor nem fogod be tapasztani magad, hanem csak rálátsz megéled és haladsz tovább a létezéssel. Ezzel szemben mi úgy kondicionálódtunk , hogy az életünket a problémák megoldása köré rendezzük. Az élethelyzetek sokszor nem könnyűek, sőt inkább azt mondom nehezek, de az élet mindig annyit ad amennyit meg tudsz oldani , hogy a fejlődésed szolgálja. Ja, persze tudom…menjek a fenébe.., amikor valaki nehézben van , nem azt szoktuk vizsgálgatni , hogy ebből mit tanulhatok…? Így vagyunk nevelve ezt szoktuk meg. De , a szokásod vagy, a szokásod irányit?!

Vagy azt mondod, hogy –igen vállalom a felelőséget a tetteimért a cselekedeteimért a gondolataimért….és ÉN irányítom az életem a reakciómat egy-egy élet helyzetre. Ami nem könnyű eleinte, mert visz a szokásrend a programozottság. Még miután felismered is , hogy fut egy program , még akkor is ébernek kell lenned, hogy a figyelmedet , ne hívja vissza az ármány.

….Azután egyszer csak azt veszed észre, hogy valami megváltozott, hogy könnyebb és szebb a világ körülötted. Nem azért mert többé nem lesznek élethelyzetek ami "nehéz" , hanem azért, mert már nem ragadsz bele. A figyelmed nem tapaszt bele a tapasz(alásba) , mert bevállaltad , hogy beleállsz az életedbe és szép lassan kikopik….,majd jön helyette más. Az élet ilyen körforgás, áramlás vagy vele mész vagy ellene..? Az élet szeretete a legfontosabb , az elfogadás a türelem. A türelemnek igen csak híjján voltam én is…Kaptam sok olyan élethelyzetet ahol gyakorolhattam :D Mindannyian tanulunk akik itt élünk a földön, mindenki még a legnagyobb guru is.

De mindig ad az élet mellénk segítőket, akik elkisérnek az utunkon valameddig és amikor már nem szolgáljuk egymás fejlődését lehet elválnak útjaink….